A téli napforduló, ahogy az égi állásokból előre sejthető volt, valóban valami csodálatos energiákkal érkezett. Még lehet nem érzékelhető igazán, mert még alig telt el azóta idő és azt is családunk, szeretteink körében töltöttük, amikor amúgy is minden sokkal kedvesebb, szeretettel telibb, harmónikusabb, de szerintem itt most valóban megváltozott valami. Az, ahogy viszonyulunk egymáshoz, az, ahogy kapcsolódunk a másikhoz, az, ahogy megtörténnek az események. És nemcsak otthon, hanem kint is, hiszen az ünnepek után már beindultak a tömegek, újra megteltek a plázák, teltházas volt a koncert, emberek ezrei együtt, egymással, mindenki együtt dobbant de valahogy mégis minden más volt. Lehet türelmesebbek, elfogadóbbak vagyunk, jobban tiszteljük a másikat? Lehet ezt ennyire rövid idő alatt? Vagy mindez azért van, mert belül változott valami, valóban megszületett a fény, ami nyilván kifelé is hat, és ezért a külvilág reakciója lett más? Lehet ezt tényleg ilyen rövid idő alatt?

Szerintem igen. És ha ez már itt, a kezdő ponton ennyire erős, akkor valóban valami csoda születik. Ezért is tudok teljes bizonyossággal válaszolni arra a kérdésre, amit többen feltettek már nekem, hogy sikerülhet ez mindenkinek, hiszen nagyon nagyok a különbségek emberek között több szempontból is. A válaszom egyértelműen igen. Lehet néhányan lassabban, vagy rögösebb úton érkeznek, de megérkeznek. Ezen a napfordulón mintha a szeretet nagy ölelése vonta volna körénk magát, ami ezentúl a kiinduló energiát adja cselekedeteinknek, kapcsolódásainknak.

Tudom, hogy mi látszik a külvilágban, tudom, hogy még sok a félelem, tudom, hogy sokaknak vannak napi nehézségei, nem látják a kiutat, míg mások a nagy jómódukban nem veszik észre a valódi utat. Még. De ezek mind változóban vannak. Egyszerűen teljes bizonyossággal tudom, hogy ez történik. Olyan energiák, olyan hatások vannak az égen, körülöttünk, amik ráadásul egyre erősödnek is és szépen lépésenként vezetnek minket, hogy nem tudunk mást mint a fény útján haladni mostantól. Mindenki ugyan a maga tempójában, de mindannyian megérkezünk.

Elindult, megmutatta magát a fény. Egyetlen egy dolog kell ahhoz, hogy odaérj, te. És ahhoz sem kell más, mint hogy higgy magadban, higgy abban a csodában aki vagy. Hogy mikor mit kell tenni, hogy simább legyen az út, folyamatosan írom majd. Én ezzel tudok segíteni, de a lépéseket mindig mindenkinek magának kell megtennie. Viszont van egy jó hírem, a téli napfordulón mindenki rálépett a fény útjára.

Tóth Gabriella Csillagtenger