Tóth Gabriella asztrozófus vagyok.

Mire eljutottam idáig, én magam is végigjártam a karrierlétra megfelelő fokait, gyakornokként kezdve, szépen haladva felfelé, beosztottként, majd végül ilyen-olyan felelősséggel járó vezetői poziciókban, követve az ego hívó szavát. Mindig volt hova fejlődni, mindenben ott voltak az újabb kihívások, amiket élveztem, de ott volt vele járó stressz és nehézségek is. És nem utolsó sorban a pofonok, amiket utamon kaptam. Akkoriban erre úgy gondoltam, hogy azért nem én kaptam a kinevezést, mert az a másik így meg úgy, azért nem kaptam fizetésemelést, mert a főnököm így meg úgy. Pedig mindezek azért történtek, mert nekem nem ott volt a helyem. Az élet mindig jelezte, először kisebb, majd nagyobb jelzésekkel, hogy letértem az utamról. Mígnem az utolsó pofon akkora volt, hogy a fal adta a másikat. Akkor nagyon mélyre zuhantam lelkileg, de ekkor történt meg a változás. Na, nem azonnal, de innen helyére kerültek a dolgok. A szemem is kinyílt, egyre jobban meghallottam ezeket a jelzéseket, és sosem csalódtam mikor hallgattam rájuk. Az élet kezdett a helyére kerülni. Ekkoriban találtam rá az asztrozófiára is, ahol aztán mindez egyre tudatosabb lett, és ma már mosolyogva nézek vissza a korábbi nehezen megélt helyzetekre.

Megtanultam, hogy olyan teremtő erővel rendelkezem, amivel bármire képes vagyok. Egyedüli kulcsa, a hit. Hogy hiszek magamban. Valamint, hogy odafigyelek arra, hogy mit gondolok, mondok, írok le, mert a gondolat képet teremt. Amit el tudok képzelni, az megvalósul. Kinyílt számomra a Kozmosz, a nagy égi tudástár. Megváltozott gondolkodásmódom, ezáltal sokkal boldogabb vagyok. Nincs problémám, csak megoldandó helyzetek. Nincsenek egészségügyi problémáim, mert figyelek a jelekre, a test ugyanis mindig szól, ha a lélek letért az útról. Csak meg kell érteni.

És erre mindenki képes. A mester ott van belül, csak meg kell tudni szólítani. Ebben szeretnék segíteni, hogy találkozz saját mestereddel, igazi önvalóddal és ezáltal te is boldog légy.