A Nyilas csillagai az a törekvés, hogy ki akarok törni a mindennapokból, megismerem a bennem lévő igazi tudást, és elindulok felfelé. A Nyilasban a végtelen válik céllá, a Teremtő szeretete, ami arról szól, hogy megértem miért történnek a dolgok, megtanultam, hogy nem másokat hibáztatok, nem a körülményeimre fogom a velem megtörtént dolgokat, hanem felülről látok rá életemre, egészben, egységben látom az összefüggéseket. Már nem csak keresem, de meg is találtam Istent. Ezentúl már nem csak lehetőség számomra a fénynemzés, hanem meg is történik. Megszületik bennem a Megváltó, az a szeretet, ami által minden tettem és szavam a szeretet nyelvén kommunikál, így már nem teremtek karmát, a spirális fejlődésben feljebb jutok. Uralom belső világomat, ráébredek valódi önvalómra, az ősigazságra, hogy a fényből jövök és oda tartok. És hagyom, hogy csakis az érkező intuíciók, a benyomások vezessenek utamon. Itt jövök rá, hogy a felsőbb vezérlést érdemes csak követni, mert semmi más nem számít.

A legmélyebből indulok, hogy eljussak a célba, a legmagasabb pontra, ami majd Nimród csillagaiban ragyog fel a nyári napfordulón. Mostantól jön az emelkedés, felfelé tart az út, egyre inkább kiteljesedek, egyre erősebb, fényesebb leszek, a szeretet nő, teljesedik bennem. Alulról indulok, hogy a csúcsra jussak. Nincs már bennem semmi lehúzó, átminősítettem mindent, megkaptam a beavatást, és most elindulok haza. A legszebb utazás kezdődik, és szívemben a szeretettel elindulok. Mert tudom, hogy a cél, a megérkezés az a haza, ahová a Csodaszarvas vezet majd el.