Nem volt tervem ma posztolni, de jött egy gondolat amit úgy gondoltam leírok és megosztom, hátha tudok vele segíteni. Mert tudom, hogy sokan félnek, nem látják a kiutat. Ez mostanában valószínűleg még inkább felerősödik, mert nemcsak két éve tart a tudatos félelemben tartás, de most, hogy haladunk a Skorpió (csillagkép) barlangjában egyre mélyebbre, ez még intenzívebbé válik. De akkor most megsúgok valamit. A Skorpió barlangja, vagyis az a világ amit itt látsz a hétköznapokban, de félelmetesnek tűnik, az mesevilág ahhoz képest ami valójában a sötétség, a mélység. Ha tehát a látható világtól félsz, akkor megkérdezem, mi lenne ha valóban be kéne lépned a barlangba vagyis szembenézned valódi önmagaddal? Mert amitől te félsz, az saját magad valódi mélységei. Semmi egyéb. Minden más ugyanis illúzió, amit te teremtettél magadnak.
Állj most meg egy kicsit és gondold végig az életedet. Tényleg annyira borzalmas? Tényleg annyira kilátástalan? A dolgok mindig csak rosszak? Ha valóban így lenne, mi értelme lenne az egésznek? Észrevetted már, hogy van benne nagyon sok kacagás, kalandok, élmények, örömök, szerelem, napsütés, tengerpart, roppanós csoki, csinos ruha, stb. Ugyehogy ugye? Az élet nem a szenvedésről szól. Abszolút nem. Az élet nem fél-elem (milyen csodás a magyar nyelv, félelem, ha fél-elemben lennél, élnél?), az élet nem rossz, az élet egy nagy utazás, amiben ott van a két irányba való lépés lehetősége, hiszen ez a lényege. Sosem tudod, hogy amerre lépni fogsz, mit hoz, de elindulsz, mert el kell indulnod és majd alakul és ugyanoda visz, csak az egyik út egyenes, a másik kanyarokkal teli. És az még a nagyon nem mindegy, hogy te indulsz el, vagy kényszerítve vagy. Nagyon nem mindegy.
Gondolkozz kicsit. Az óvoda rossz volt mert meghúzta az ovistársad a hajad? Az iskola rossz volt, mert megszivatott az egyik tanár, vagy utáltál felelni? A párkapcsolatod rossz, mert vannak benne félreértések, veszekedések? A munkád rossz mert a főnök többet és gyorsabban akar? Oh dehogy. Ezek mind azért voltak, hogy fejlődj általuk. Volt bennük sok-sok öröm, sok-sok élmény, barátok, boldog, akár szerelmes pillanatok, sikerek. Melyikre emlékszel? Hajlamosak vagyunk a 9 jó mellett megélt 1 rosszra fókuszálni, azt kiemelni, arra emlékezni. És mivel ezt a nagytöbbség így csinálja, folyamatosan szenved. Pedig az élet valójában mesegyönyörű.
Amihez ráadásul mindened megvan. Kezdjük a testeddel. Ez egy csodálatosan zseniális szerkezet, amit igazából nem is ismersz, nem látod, nem érted hogyan működik, nem is te működteted, max elrontani tudod, mert azt tudod, de ő mindent maga megcsinál. Azért kaptad, hogy lehetőséged legyen kiaknázni a benned lévő képességeket, tudást, amit korábbi testetöltésekben, korszakokon, dimenziókon keresztül már megtanultál, megfejlődtél. Tehát a tested mellett ott van még a tudásod. Az a kivételes és különleges tudásod, ami egyedül a tiéd. Olyat, amit te tudsz más nem tud. Tényleg különleges vagy. És ezzel a képességgel zseniálisat tudsz alkotni. Egyedül rajtad múlik mennyire aknázod ki. Ha ismered magad, tudod mi ez. Mindazon dolgok, amit szenvedéllyel csinálsz. Amit ha tényleg így csinálsz és nem robot üzemmódban éled életedet, akkor mindig minden megadatik, és sosincs hiányod, ezáltal félelmed sem.
Tehát tulajdonképpen mindened megvan ahhoz, hogy boldog légy, és mégis mire vagy hajlamos? Hogy beleragadj abba az egy rossz emlékbe, élménybe, történésbe. Ez persze mit eredményez? Szenvedést, a félelmeket. Tudod mit tudsz tenni? Kiemelkedsz belőle. Végiggondolod miről szólt, köszönd meg a benne lévő tanítást, tapasztalást, és lépj tovább és halajd, és légy boldog. Ha kiszállsz a saját önsajnálatodból, és egyben tudod látni az életedet, megérted, hogy így kerek. A kellemetlen, a nehézség ugyanúgy az élet része mint a boldog pillanatok. Hiszen így teljes, így egész. Ha meghúzta a hajad anno az ovibban, annak amúgy is oka volt. Valószínűg kinyújtottad rá a nyelved, pimaszkodtál vele, elvetted a kedvenc színes ceruzáját. Jóhogy visszacsapott. Vagy nem véletlenül szivatott a tanár, vagy a főnököd, stb. Akkor most ülj le magaddal és gondold át életedet. Ugye, hogy rájössz, hogy mindig te tetted meg az első lépést? Mindig te teszed meg az elsőt. A társ, az élet mindig csak válaszol. Hiszen te vagy a fénysugár, aki anno kiváltál a sötétből az út elején és elindultál tapasztalni. Tehát amiben vagy, azt te teremtetted, te indítottad és tartasz ott ahol most vagy. Akár elhiszed, akár nem. Sosem a környezeted okozza. Ők csak megmutatják neked, megteremtik, hogy ok, ezt akartad, itt van, hiszen ebben az anyagi létformában a ’jó-rossz’, szenvedély-szenvedés lehetőségét tapasztaljuk. És minden úgy alakul ahogy te alakítod. Van, akinek még a szenvedést kell tapasztalni, de van, aki már észre sem veszi. Ez azért van, mert van aki már rájött erre, van aki még nem. Ugyanabban a fizikai létben élünk, mégis képesek vagyunk teljesen másképp látni. Mert van, aki már nem fél tőle, mert tudja, hogy az is az egész része. Azért van, hogy fejlődj általa, hogy rájöjj, hogy az is te vagy, az is a te teremtésed.
És még egy dolog, hogy ha beteg lettél, elvesztetted a munkahelyed, kényszerítve vagy hogy megtégy valamit azért, hogy megtartsd a munkád. Tudod miről szól ez? Arról, hogy nem vagy a helyeden, valamit nem veszel észre. Ezek mind üzenetek, nyitják a szemed arra, hogy olyan életet élsz, amiben nem te irányítasz, nem vagy benne boldog, nem azt csinálod, amiben ügyes vagy, nem a szenvedély élteti életedet, vagyis nem az utadon jársz. Illetve azon jársz, mert letérni nem tudsz, csak a nagy kanyarokon kavarogsz. Vagyis ez mind nyitja a szemed. Csak észre kell venni és lépni. Megint a lépés. Hát azt viszont neked kell. Hogy mit választasz, megint rajtad múlik, de mindig van választás. És akármerre lépsz, segítők hada indul segítségedre, hogy támogasson. A segítség mindig jön, akkor is ha első pillanatra kilátástalannak tűnik, de mindig van következő, mindig van kiút, de neked kell elindulni. Egy dolgod van, akarni a változást és megtenni hozzá az első lépést. Az is lehetőség, hogy maradsz a trutyiban, akkor az fejlődik tovább. Akár így, akár úgy, a te döntésed. Akárhogy döntöttél, akárhová léptél is, a lényeg, hogy élvezd az utazást, ne hibáztasd magad.
Aki viszont érzi magában az erőt a lépéshez, jó hírem van, mert eljött az ébredés ideje. Most jutunk el oda, hogy egycsapásra ki tudunk lépni a szenvedésből, félelemből és át tudjuk írni életünket egy abszolút boldog áramlássá. Ez indul decembertől. A támogatás megvan, de a döntést neked kell meghozni. Sőt, van ebben még egy fokozat, egy inkarnációkon túlmutató trauma lenyomatának elrendezési lehetősége. Ez abszolút egyéni, de nagy-nagy lezárás van benne, és a szintlépéshez mindig kell a lezárás. Erről lesz még szó később, nem is ennek van most még itt az ideje, de igazából ezzel az fog tudni dolgozni, aki a hétköznapok világában képes kilépni a szenvedésből. Mert ha az nem megy, akkor hogyan akarsz inkarnációs láncon átívelő traumát megoldani?
Tóth Gabriella Csillagtenger
