Egy csodálatos Telihold felé közeledünk ismét, amibe belerezeg lelkünk legmélye, Neptunusz is. A Hold már ma (vasárnap, szeptember 19-én) a halak jelében jár, és holnap, szeptember 20-án éri majd el az ott haladó Neptunuszt már majdnem kiteljesedett állapotában, vagyis általuk a lélek és a mélylélek ér össze teljességében, aztán egy fél nappal később, kedd hajnalban szeptember 21-én 1:55 perckor, de még mindig a halak jegyében kerül szembe a szűz jelében haladó Nappal. Hétfő éjszaka ha nem lesznek felhők az égen, ismét Holdanyó pomzázatos mosolya kísér minket álmunkban, ami most valóban a Teremtő mosolya. Teliholdkor eleve a lélek teljessége tárul ki, de most a Hold beleviszi annak valódi mélységeit is Neptunusz által, nem beszélve a csillagképi háttérről ahol haald, ugyanis ez a Telihold nemcsak a szűz-halak jelében, hanem a Szűz-Halak csillagképében villan fel, de a Halaknak már a Vízöntő nélküli részében, aminek van egy szavakon túli üzenete. Namost, a szűz-halak energia mind a hétköznapokban és a szellemi síkon is hoz egy rendezést, segíti a lélek rezdüléseire való rálátást, és azok felismerése általi teljessé válást. Ehhez nem kell mást tenni, mint megfigyelni a mintákat, a visszatérő helyzeteket amik újra és újra megjelennek életedben, és azokból tanulva ezen helyzeteket most már tudatosan rendezni. A Visszaúszó Halak ugyanis meghozza ehhez az eseményeket, helyzeteket, személyeket, a Szűz múlt lába által pedig a felismerés segíti a továbblépést, a megbocsátást, az elengedést, a rendezést. És ez így meghozza a teljességet mind a külvilági és belső világunkban.
De ehhez most hozzájön egy másik rezgés is szellemi síkon, mert már szerintem a Szűz csillagképének egy újabb szintjére lépünk, ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy isteni energiával kapcsolatosan. És ez, az energiák alakulása szempontjából amiben már egy ideje benne vagyunk, nagyon fontos felismeréseket hoz(hat) a lélek mélyén, amire érdemes nagyon odafigyelni, mert a Halakság és Neptunusz jelenléte miatt a december utáni életünk meghatározója lesz. Miről szól ez? A Szűz múlt lába a múlton való továbblépés, ahogy fent írtam. De még magasabb szinten ez már az afelé való lépés is, hogy valóban megérkezzünk a teljességhez, amikor már nemcsak az egyén életében van rend, hanem a közösségben is ahol él, vagyis a bennünk lévő fény felé lépünk egyet közösen, hogy az összeérjen. Decemberben, nem tudom nem hangsúlyozni, valóban nagyon nagyon fontos dolog történik. Efelé most valóban lépünk egy nagyot, ezt lehet most felismerni ezzel a Teliholddal, nem másutt mint a lélek legmélyén, és ami ott megszületik, az utána valóban van.
Miről beszélek igazán? Arról a csodáról ami a magyar emberé. Az elmúlt napokban, héten feltárult számomra valami, amit valójában szerintem mindenki tud, ott van a szíve mélyén, csak vagy nem tudja hogyan csinálja, vagy fél tőle, vagy bizonytalan, hogy hogyan lehet ebből közös. Az a közös, ami a magyar nép ereje, a hit ereje, a tudás ereje, ami itt dobban bennünk, ami mindent legyőz. Mert egyénenként megvan, de kell hozzá a közösség ereje, hogy valódi erővé váljon, és jelenleg pont a széthúzás látszik az összefogás helyett. (Nyilván nem véletlen, mert ha ez az erő összeáll, elpusztíthatatlanná válik, tehát van akinek érdeke ezt meggátolni.)
Szóval, miről is beszélek igazán? A minap belecsöppentem egy rendezvénybe, ahol civil szervezetek mutatták meg azon értékeket, gyöngyszemeket, csodákat, amikkel ők foglalkoznak vagy hétköznapi munkaként, vagy csak úgymond hobbiként, de ezek mind-mind az életről szólnak. Aztán hazafelé sétálás közben újra megcsodáltam híres természetfotósunk nemzetközi díjnyertes, szavakat elállító csodálatos alkotásait, amik az életről szólnak, arról a csodáról ami körülvesz, ami a mi életünk is, ha észrevesszük. De ezeken a fotókon keresztül ezt megélheti az ember, és rájöhet mi valójában a fontos. Múlt héten pedig eljutottam egy zarándoklatra, ahol a helybéliek már hosszú évek óta szívüket-lelküket teszik bele abba az érzésbe, abba a történetbe ami miatt ők együtt mozdulnak, együtt dobbannak. Csodálatos volt látni az összetartást, a szív szavát és dobbanását, megismerni ezeket a csodálatos embereket, akikben külön-külön ilyen-olyan tehetségek, képességek vannak, gyakorolják, van is már egy útjuk amivel ezt közösen élik, de ez még csak csírájában működik. De működik, és ez az első lépés a nagy közös felé.
És az egészben az a legcsodálatosabb felfedezés, hogy ezen csodák a napjaink része. Ezek vagyunk, ha belegondolunk, együtt dobbanunk. Mindannyiunkban van valami csoda, kiben ez, kiben az. És ez jelen van a vidéken és a városokban is, hiszen az egyiket itt, a másikat ott tapasztaltam. Tehát akárhol élsz, meg tudod ezt találni magadban és meg tudod találni hozzá azt a közeget, ahol meg tudod élni. Mert ha kinyitod a szíved a benned lévő csodának, akkor a rezgésed összehoz a másikkal. És így tud eztán együtt, nemzetként dobbanni.
Szerintem erről szól most ez a Telihold. A lélek mélyén dobban meg a szív, a láng, az összetartás ereje, megkapjuk hozzá azt az erőt, ami segít a továbblépésben, hogy együtt csináljuk ezt, adjuk össze a bennünk rejlő erőt. Hogy hogyan? Ez benned indul el, benned éled fel ehhez a láng. Csak annyi kell, hogy add át magad ennek az energiának, és hagyd, hogy vezessenek az égiek, a legmagasabb vezérelv ami létezik, ami csak a magyaré.
És mindezt megerősítik az egyéb, egyidőben történő támogató energiák. A Teliholdat követő napon lesz ugyanis a Merkúr-Plútó kvadrátja és a Nap is eléri a mérleg nulla fokát, vagyis az őszpontot, amikor lebukik az ekvátor alá, és elindul az alsó világban, vagyis a fényt leviszi a lélek birodalmába. Milyen gyönyörűen beszédes ez, amit meglátsz a lelked mélyén a Telihold pillanatában, utána azzal haladsz befelé, abba a csodavilágba, ami valódi világod, a láthatatlan, de mégis a valódi, ahol a kincsek, a valódi tudás van, hogy tényleg felismerd. Merkúr pedig a beavató, az Angyali dimenziókapuhoz, a Spica csillaghoz érkezik és kapcsolódik egy teremtő fényszöggel a Nyilas íjat ellövő kezénél álló Plútóval, aki nyitja a kozmikus kaput, és mivel ezt a Nyilas íjával teszi, ezzel valóban a fény világa felé indít, hiszen a Nyilas a fény felé lövi a nyilát. És Merkúr hoz bele egy olyan üzenetet, hogy ahhoz, hogy valóban az angyali (mennyei) tudjon elindulni, meg kell tanulni a hétköznapokban tisztán élni (ugyanis nem halad tovább az Angyalban, itt a kapujában fordul vissza a Szűz jövő csillagaiba és tesz ott egy kört. A Szűz jövő, ahová visszamegy, pedig arról szól, hogy úgy élek, hogy azzal már nem teremtek karmát). Tehát azt üzeni, hogy valóban csak az tudja nyitni azt a kozmikus kaput, ha tudatosan élsz. És Vénusz lezárja (de közben nyitja az újat, mert elsőként lépi meg) ezt az aktuális szakaszt azzal, hogy szembekerül Uránusszal szeptember 23-án. Általuk a Mérleg csillagkép múlt serpenyője és a Kos feje kapcsolódik össze, amiben ott van a szíved, ami reprezentálja mindazt ami a hétköznapok világában a szeretet, a Kos feje pedig az előretintés, amiben meglátod az utat előre, ami már egy magasabb minőségbe vezet. Tehát az ő szembenállásuk is azt üzeni, hogy a szíved kövesd, mert az visz el oda, ahová valójában menni szeretnél.
Vagyis csodálatos néhány nap előtt állunk, amiben a lélek, a szív, az angyali, a mennyei együtt dobban. És ez az egyén és rajta keresztül a nemzet szíve együtt. Vagyis nyisd ki szíved, dobbanj együtt saját magaddal, saját magad mélységeivel, a csodával ami benned van, és indulj el felé. Ha nem tudod hogyan és mit csinálj, nem kell más, mint tedd fel a kérdést magadnak, felettes énednek, a benned dobbanó Megváltónak, hogy merre menjek, mit csináljak, kérd meg, hogy mutassa az utat, vigyen el oda ahová menned kell. És akkor összeér a nemzet. Ha a szívet követjük, a megfelelő helyre érkezünk. Szerintem ez a Telihold erről szól, hogy meg tudjuk tenni azt a következő lépést, ami a nemzeti egységhez vezet. A szellemi vezérletet megkapjuk hozzá hamarosan, az már akkor történik, de hogy működni tudjon, eggyé kell válnunk hozzá.
Tóth Gabriella Csillagtenger
