Elérkezik a Nap a Napút legmélyebb pontjához, amikor a legnagyobb a sötétség, leghosszabbak az éjszakai órák. Most lép ki az Alvilágból, a lélek mélyéről, az ösztönök birodalmából, hogy elinduljon a fény, az emelkedés, a haza irányába. Végetért a sötét időszak, legyőztük Hádészt, az Alvilág urát. Nehéz időszakon vagyunk túl, hiszen saját belső birodalmunkkal való szembenézéshez nagy erő, nagy bátorság kell. Ilyenkor derül ki ugyanis, hogy mit is rejtegetünk, mik vannak a mélyben, a fájdalmak, félelmek honnan erednek, hogy nem is a másik érte a felelős, hanem én. Ennek felismerése az igazi győzelem. Ennek legyőzése az igazi erő.

Erről szólt Advent időszaka. Az Atya azt akarta, hogy átminősüljünk, elhagyjunk mindent ami nem méltó a fényhez. Azt az üzenetet küldte, hogy letegyünk minden halandót és elkezdjük működtetni gyógyító erőnket. Azt akarja, hogy kezünkbe vegyük végre teremtőerőnket és a Teremtés tudásának ismeretében építsük fel új életünket. Javítsuk meg életünket és ezzel másokét is. Nem utolsó sorban a Magyar Hazáét. Mindezt hitünk teljességével. A szív szeretetével, amiben ott az isteni ítélet. Az isteni ítélet, hogy szíved hívása egy az isteni igazsággal.

Ez lobban ma lángra, ez indul útjára azáltal, hogy a Nap elérte a legmélyebb pontot és átfordul. Elkezd emelkedni, ezzel elindítja ezt a fényt, az Atya ezen üzenetét, fel, az isteni magasságokba. Elindul a fény, hogy szárnyaljon, magasra törjön, hogy mutassa az irányt a szent hazába, ami majd a nyári napfordulón tetőzik, amikor megjelenik a Csodaszarvas, hogy haza is vezessen. Csodálatos utazásra indulunk most.

A Nap december 21-én 23:23-kor éri el a legmélyebb pontot, ekkor fordul. Ez az éjszaka kellős közepe, ekkor még nem érezzük, hogy valóban megszületett a fény. Akkor tölti meg szívünket, akkor lobbantja lángra, mikor felkel másnap reggel, 22-én 7:30-kor. Ekkor érdemes a kelő Nap felé fordulni keleti irányba és elmondani egy imát, köszöntve a fényt, a bennünk megszülető Megváltót.