Ez egy sorsfordító nap. A teremtés bolygója és a radikális változás ereje egyesül. Mi ez, ha nem a hétköznapi világunkat teljesen átíró esemény? És ez csak az első lépcsője, mert ők háromszor találkoznak, raádásul a harmadik alkalommal Marssal kiegészülve. A férfi és női teremtés ereje a kozmikus erővel.
Hatalmas dolog. Átíródik minden, ami a vénuszi és marsikus erőinkben benne van. Mindkét energia nagyon sokmindent jelent, kezdve a női és férfi szerepekkel, folytatva a szépség és erő fogalmával, de ők még a teremtés és küzdelem ereje, kettőjük közös ereje pedig a szerelem maga. És akkor még nem is beszéltünk az isteni megjelenésükről és az abban lévő energiákról. És akkor még meg sem említettük mindazokat az üzeneteket, amiket az égi útjukon járva belehoznak ebbe a találkozóba. Tényleg szavakon túli.
Plútó pedig maga a kozmosz ereje. Ő az a minőség, aki nem kérdez, ő ad. Elveszi ami nem felel meg a kozmikus energiáknak, hiszen ő ennek a kapunak az őre, és ő úgy vigyáz erre a kapura, hogy csak azt engedi át rajta, aki valóban tiszta, és ebbe a tisztaságba semmiféle icipici engedékenység nem fér bele. Ez a teljes tisztaság. Vagyis ő mindent elvesz ami ennek nem megfelelő. És ő nem lacafacázik, tényleg viszi ami nem fény.
Akkor most így gondolj erre a Vénusz-(majd Mars)-Plútó együttállásra. Plútó teljesen lepucolja róluk mindazt ami nem fény. Az összes pazarló teremtést, az összes anyagi haszonnal, hatalommal járó vágyat, minden felesleges dolgot, amit ugyan meg tudunk teremteni de minek, ha csak szemetet gyártunk vele, minden gőgöt, kacérkodást, valamint a gyűlöletet, haragot, bántást, támadást, ’véres’ csatákat.
Mi marad? A szerelem. A teremtés azon ereje, ami valódi életet teremt. Valamint marad az erő, amivel önlegyőzöl, amivel át tudsz lépni saját korlátaidon, gátjaidon, de úgy, hogy azzal nem tolsz el mást az útból, hanem inkább húzod magaddal.
Illúziónak tűnik? Simán lehet. Mert közben belépünk egy olyan áramlásba, ahol mindez mesevilágnak tűnik abban a formában, hogy csak duma. De közben mégis mesevilág, a te valóságod. Én tényleg úgy látom, hogy ez jön. És ez megélhető. Tudom, polaritás van, és mindennek két oldala van. De nem volt elég a polaritás azon oldalának a sötét mélységeiből? Tényleg azt akarjuk még élni? Mert lehet, de nem kötelező. Biztosan maradnak akik igen, ezért a világ azon részének is maradnia kell, mert kell nekik hozzá az a közeg. De nem ők a lényeg. Te vagy a lényeg. Mit akarsz élni?
Tényleg kapuhoz értünk. Belépünk egy kapun, és elmélyülünk saját belső univerzumunkba. Oda, ahová igazából csak te férsz be. Most derül ki igazán, hogy mi van ott bent. Ott adatik meg a teljesség, a teljes áramlás, amikor látod a körülötted lévő világot annak saját viharában, érzed, érzékeled, de te mégis éled a saját teljességedet. És ez tényleg létezik. Én a magam módján egy pillanatra már átéltem. Akkor még nem értettem, de most állt össze, hogy miért is kellett nekem ott lennem, miért élhettem át, hogy megértsem, hogy tényleg van mennyei világ a földi polaritásban is.
Tényleg dimenziókapuhoz értünk. Innentől valóban más lesz minden. És a kulcs benne, hogy nem az a lényege, hogy mit látsz (mit vélsz látni, mert nem mindegy), hanem hogy te mit élsz. Mert meg lehet élni a csodát a káosz közepén is. Annak ellenére, hogy belerobbanunk ennek az új világnak a kellős közepébe a Plútó erejével, mégis lassan fogjuk megérteni, megtapasztalni, megtanulni, felfogni, másképp látni az új világunkat, azt a csodát amibe beleérkeztünk. Van aki már most éli, van aki kezdi pedzegetni, a többiek meg majd, mikor ők is akarják. Mi a lényeg? Hogy te azt csináld amit te akarsz. Hiszen, talán most már majd valóban rájössz, hogy minden mindig úgy van ahogyan te akarod. Teljesen letisztult vénuszi és marsikus erőkkel érkezel meg ebbe a világba, tehát a lehetőséged megvan, hogy valóban máshogy teremtsd életedet. Egy dolgod van, találd meg magadban saját képességeidet, saját teremtő erődet, saját erődet, és kezdd el saját magad hasznára használni, úgy hogy ezzel nem tolsz mást a háttérbe semmilyen formában, még gondolatban sem. Mert az az új világ, ahová lépünk, ott minden, ami kicsit is ál, kicsit is hamis, kicsit is látszat, azonnal kiderül és szertefoszlik, nem marad életképes. Csak a valódi, igazi, jóságos dolgok lesznek mostantól életképesek. És ez még mindig csak a mag, amit ezen új életed elindításával ültetsz, ami 2026. február után válik valahogy mégis valósággá, mert akkor már az anyagban is megjelenik. Nyilván addig is, de onnantól valahogy már el is hiszed.
És ami a legeslegfontosabb, nem vagy ebben egyedül. Lemerülsz ugyan saját mélységedbe, ahol magad vagy, mert ott csak te tudsz lenni, de közben mégis vezetve vagy egy olyan szellemiséggel, ami a legtisztább, legmagasztosabb, tehát eltévedni sem tudsz, és közben észreveszed, hogy egyre többen vannak körülötted, akik olyanok mint te, úgy gondolkodnak, cselekednek, látnak dolgokat, és ugyanazt akarják. A szeretetet megélni, működtetni saját valódi teremtő erejét, mert most jött végre rá, hogy hiszen ezért is érkezett meg ebbe a világba, mert itt lehet ilyet, és ez mennyire klassz, mindazt aki vagyok, ami vagyok, itt a testem által kézbe is tudom fogni teremtéseimen át. Eddig csak vágytam rá, mert tudtam, hogy képes vagyok rá, de itt erre lehetőségem van. Vagyis itt most összeér a két világod, a fény és az anyagi és abszolút eggyé válva úgy teremted és éled a hétköznapi világodat, mint ahogyan élsz és működsz mikor az Egységben vagy. Az Egy állapot lesz most kézzel fogható. Érted mekkora csoda ez? Tényleg mi ez, ha nem a legcsodálatosabb ami elképzelhető? És erre, most, ebben a jelen időben, ebben a testetöltésedben lehetőséged van. Ugye hogy mekkora nagyon jó dolog most élni? A kozmikus szeretet, az Egy ereje nyilvánul meg rajtad keresztül tudatosan, de mégis áramlásban.
Az univerzum lehetővé teszi mindezt, kinyílt a kapu de rajtad múlik mit hozol ki belőle. Csak rajtad.
Tóth Gabriella Csillagtenger
