Megint kettős hatás van egyszerre, a Vénusz belépett hajnalban a bak jelébe, ezzel a Nyilas csillagképébe, ami által ő már átfordult. A bak nulla a téli napforduló pillanata, amikor elkezd nőni a fény, vagyis fényünnep, fényszületés van, legyőztük a sötétséget. Idén ezen pontja az égnek nagyon hangsúlyos, mert átvonul majd itt Jupiter és Mars is a Vénusz-Merkúr-Nap-Hold négyese mellett (6-an a 10-ből, a gyorsabb mozgásúak közül mind, ez kb 12 évenként jön így össze, érezhető benne az újjászületés energiája). Ez az a pont, amikor Nyilas íja kilövődik, és elindul fel, fel a fényhazába. Többször volt már róla szó, hogy új indul, egy valami más minőség megszületése van készülőben. Ezek a napok is ezt erősítik. A vasárnapi Vénusz-Jupiter együttállás után Vénusz elsőként elérte a Nyilas íját. Amit tehát fel tudtál adni, el tudtál hagyni, fel tudtál áldozni, már meg is hozhatja az érzelmi újjászületést. Az alkotóerőd, termékenységed, az emberekkel való kapcsolatod szintje emelkedik, változik mostantól, amit egyre inkább érzékelhetsz majd a hétköznapokban is. Vénusz lesz az első aki találkozik majd a Szaturnusz-Plútó kettősével is, ahol mindez be is ültetődik a gyakorlatba, a mindennapjaidba. Figyeld hát életedet hol történt a változás. Innen már a gyümölcs learatása történik. És ehhez a ponthoz érkezik meg a héten a Hold is november 28-án csütörtökön és majd Jupiter is december 2-án hétfőn (erről lesz másik írás is). A változás elkezdődött, hogy ez milyen szintű, egyénileg változó attól függően ki hogy végezte el a munkákat, nézett szembe önmagával és rakta le saját terheit.
És a mai napot lezárja egy Újhold. Minden Újholdban ott az új születésének lehetősége, de a mai ereje hatalmas. Már napnyugta után lesz mire a Nap és Hold egyesül, együtt térnek nyugovóra. Jelenleg a Skorpió ollójában járnak, ahol az élet fonalát vágjuk el. Úgy értve, hogy itt van lehetőségünk utoljára elvágni azokat a félelmeket, rossz szokásokat, illúziókat, hiedelmeket, amik nem felelnek meg az isteninek. Mert a Skorpión végighaladva mind a Nap, mind a Hold aztán elérvén a Nyilas íjához, elindítja az új, tiszta, ’gyermeki’ ént, akiben semmi félelem nincs. Akinek van gyermeke tudja miről beszélek, hiszen a kicsikben semmi félsz nincs, ők bátran lenéznek a legmélyebb szakadékba is. Mert tudják hogy nincs mitől félni, ha leesik sem hal meg, az örök része biztos nem. Ezzel a tudattal, születünk le, csak magunkra pakoljuk a szociális közeg, a szülők, a tanárok ’ajándékait’ és elkezdünk rettegni ettől is és attól is. Ki így, ki úgy, aminek szintjei is vannak, és súlyos betegségekhez is vezethetnek. De kérdem én, megéri a szenvedést? Ha igazán belegondolunk, mitől is rettegünk? Csakis saját magunk ’hülyeségeitől’ (bocs a szóért). Ma van lehetőséged eldönteni, hogy ezeket elhagyva megszülethessen az új én, akiben már nincs rettegés, aki bátran le mer nézni a szakadék aljára. Ez ma nagyon hangsúlyos. Nem kell más mint elhatározás, hogy igenis én vagyok életem ura, szembe merek nézni mindennel, jöjjön bármi. A halogatás, a tologatás mind mind a lehetőségek ki nem használásának eszközei. Azért vagyunk a Földön, hogy megtapasztaljuk a két oldalt. Hát akkor gyerünk. Lehet ugyanis a polaritást, a ’sötét’ oldalt úgyis megtapasztalni, hogy nem a félsz van bennem, hanem a kiváncsiság. Máris más energia. Engedd meg magadnak ezt a csodát és kezdd el élvezni az életet a sok szenvedés helyett.
Tóth Gabriella Csillagtenger
